„Elmém csendes, kiegyensúlyozott”
Mi is ez? A csendes elme számomra annyit jelent, hogy az ingereknek jobban ellenállok, de milyen ingerekről beszélhetünk?
- Meghallgatom a kívülről jövő szavakat, és ha az nem támogat engem, akkor elengedem. (Vagy ha már ismerem mi fog jönni, akkor lehet meg sem hallgatom; miért kell végighallgatni mindent és mindenkit? Nem kell!)
- Észreveszem a kívülről érkezett impulzusokat, és ha az nem igényem, kizárom.
- Meghallom a belső sugallataimat, és ha úgy érzem, az visszahúz, negatív érzést kelt bennem, pl. félelem valamitől, akkor nem engedem tovább terjedni, megfékezem.
Sokan áhítoznak a fentiek megvalósításáért, de vajon miért marad csak óhaj és vágy oly sok embernek?!
“Elengedem”, “kizárom”, “megfékezem”
Szép kijelentések, akár megerősítéseknek is kiválóak, azonban könnyebb ezeket kimondani, mert “elméletben tudom”, de a megvalósítás az már más kérdés. Nos, érezz és ne tudj! Érezz, és ne cselekedj! Ha az érzeteidre figyelsz, jobb irányadást kapsz, mint a mérlegeléssel. Persze ezt is meg kell tanulni, hogy hogyan.
Vesézzük még tovább a “csendes, kiegyensúlyozott” elme fogalmát. A csendes elme nem egy zazen-ben ülő csendes szereztest jelent, akit hidegen hagynak az impulzusok; nem pedig egy e világtól elzárkózott muksót. Más világban élünk, és ebben találd meg a csendességed. A csendes elme nyugodt, jellegzetes légzésmintája a hosszú, finom kilégzés. A csendes elme nem akarja az érdekeit mindenáron érvényesíteni, nem akarja az igazát igazolni, sem a hangját hallatni, sem pedig önmagának bebizonyítani, hogy de igenis meg tudom csinálni. Ego kizár, lélek felemelkedik.
A csendes elme könnyedén átlendül a dolgokon anélkül, hogy nyomot hagyna benned. A csendes elme egy állapot, de nem örök, illetve az emberek kb. 1 %-a ha rendelkezik vele, és a maradék 99% tanul, próbálkozik, és ez teljesen normális. Az egész életünk egy tanulási folyamat. Ezért jöttünk a Földre. Hiszem, hogy a csendes elme állapota évtizedek kitartó munkája után lehet egy állandósult állapot, de valószínű ez a cikkem olyanokhoz jut el, akiknek épp az odáig vezető tanulásra van szükségük. ÉS teljesen rendben van, ha te is azok közé tartozol, akik ezt tanulják. Csatlakozz hozzám! 🙂
A kiegyensúlyozott elme nem billen el az érzelmi skálán.
Személyes példám hozom fel. Én egy érzelemgazdagabb, hevesebb természet vagyok, mint a párom, aki számomra olyan, mintha vele született volna a „csendes elme”. Ha beszélek neki erről a témáról vagy épp arról, hogy mennyire látom az embereken, hogy szükségük van erre a tanításra, akkor ő kb. nem érti az egészet, de azt sem, hogy én miért élek meg dolgokat érzelmesebben. Mert neki a „csendes elme” az alap, lehet ő az 1%-ból jön. 🙂 Én viszont, a hevesebb vérmérsékletemmel könnyebben átélem a dolgokat, viszont amilyen könnyen átélem, olyan könnyen át is lépek rajta (most már). Ami azt jelenti, nem marcangolom magam napokig, hogy vajon miért mondta xy ezt vagy hogy hogyan legyen ez vagy az. Személy szerint megendedem magamnak, hogy megéljek érzelmeket, amit egy szituáció okoz (bár már sokkal nagyobb, természetes önkontrollal, mint évekkel ezelőtt), de aztán kilélegzem hosszan a levegőt, és a „csendes elme” visszakapcsol.
Olyan ez, mint egy program, amit be tudsz kapcsolni. Néha furcsának is érzem, hogy úgy elszállnak a gondolatok keltette érzések, hogy szinte megkérdőjelezem, hogy ez normális-e. 😀 Igen, az. Olyan, mintha ott lenne egy gomb és képes vagyok megnyomni. Megerősítem, korábban igen hevesen tudtam kommunikálni, addig mentem, amíg az igazamat nem tudtam megértetni, illetve eltökélt szándékom volt, hogy megértsék az álláspontom. Ah, mennyire fáradt is voltam az ilyen hosszú napokig vagy órákig tartó szituk után! De már lassan én is értetlenül állok a korábbi helyzetek előtt, amelybe beszálltam. Hiszem, hogy még innen is van számomra tovább út, megyek tovább a “csendes elmémmel”, tanítom magam és örülök, amikor újabb, aprócska “csendességet” tudok megtapasztalni a mindennapi helyzetekben.
Az elme számomra olyan, mint egy mérleg, rögtön mutatja, ha valami irányba megmozdult (csak vedd észre!). A kiegyensúlyozott elme nem billen ki egy könnyen, és képes könnyedén visszaállni a stabil középpontba.
A folyamat. A tanulási folyamat során sokszor van olyan, hogy “visszaesik” az ember, visszalép egyet a korábbi énjébe és úgy reagál, ahogy régen, ingerülten, érzelmekkel teli. DE ez nem jelenti azt, hogy reménytelen vagy! A tanulás egy folyamat. Akkor is tanulsz, ha a korábbi mintád kerül elő, te azt észreveszed, és legközelebb már másként csinálod, vagy a következő után esetben. Sok sok ilyen helyzetből alakul ki az, amikor az elméd csendes tud maradni a zűrzavar közepedte is.
A gyakorlás: Teremts időt magadnak! Meditálj, figyelj befelé, adj időt magadnak, légy magad, Te magad!
Ülj le kényelmesen egy kellemes helyre, és csendesedj el. Adj magadnak kb. 10-15 percet.
Heti mantra és napi gyakorlás. Meditálj te is!
- Egyenesítsd a hátad, állad szeg enyhén le és hátra.
- Figyeld a légzésed ritmusát, mélységét, majd mélyítsd azt.
- Tudatosítsd milyen érzetet kelt a belégzés és milyet a kilégzés.
- Fókuszálj a kilégzésekre. Társíthatsz hozzá szelet, porfelhőt, gőzt, amit kifújsz.
- Merülj el egyre jobban a kilégzésekben, amelyeket hagyd egyre inkább önállóan dolgozni.
- A figyelmed lassan háttérbe vonul, és Te csak átadod magad a nyugalomnak.Teremts minden nap alkalmat erre a befelé figyelő gyakorlatra, ami támogat a napi feszültség elengedésében. Ha nap, mint nap foglalkozol az elengedéssel, akkor a dolgokat már csírájában képes vagy megfékezni. Az elméd egyre kevésbé billen ki, Te egyre hamarabb találsz vissza a kiegyesúlyozott állapotba.Jó gyakorlást kívánok!Kérdésed, tapasztalatod szívesen veszem. Hagyj kommentet, neked mit jelent a kiegyensúlyozott elme.
Drága Ági!
A fent leírtakban teljesen igazad van. Én is, ha vissza gondolok, hogy a szakmámból kifolyólag mennyi dologba csöppentemben bele érzelmileg az egóm segítségével!! Így utólag csak mosolygok az egészen!
A szellem, lélek és a test egyensúlyát kell megtalálnunk, ami bizony sokszor nem is olyan egyszerű feladat. De én is 3 éve ráléptem erre az útra és tanulók nap mint nap.
Mi már tudjuk, hogy nincsenek véletlenek az életben.
Az sem véletlen, hogy újra visszataláltam hozzád, azért hogy tanuljak tőled és fejlődjek,
amit örömmel teszek.
Kérdezted, már több alkalommal, hogy mi a véleményem a jógákról.
Elgondolkodtam rajta kb 2 hete és pár dolog eszembe jutott.
De aztán a héten rájöttem csütörtökön este, hogy minden úgy van jól, ahogyan csinálod! A fentiek mindig megadják neked, hogy mivel kell tovább haladni az órákon és ez így van rendjén. Én ezt így elfogadom.
Ha testem jelez, hogy másra is szüksége van, azt megcsinálom otthon.
Köszönöm, hogy ismerlek és tanulhatok tőled!!
Szép napot!
Szeretettel
Dudás Erika