Csak akkor születik meg a teljes elfogadása ha az elvárásokat elengedjük. Az elvárások valójában a rejtett hiányosságainkat takarják. Az elfogadás egyik pozitív következménye a LELKI BÉKE. Gyakorold az elfogadást a hétköznapi helyzetekben! Mondogasd magadban és fejezd be tetszésed szerint, „elfogadom….”
Az élet tele van kompromisszumokkal, szokták mondani. Az agyunk azonban minden kompromisszumot lemondásnak vagy valami olyannak él meg, ami valami nem kiteljesedett dolog. Ha nem tisztázzuk le igazán, akkor hiányérzetet kelt, és az csak forrong belül, majd csak egyszer kitör.
Az elfogadás másik megközelítése gyakran az „oké, szemet húnyok fölötte” dolog. Szemet húnyok afölött, hogy így csinálod, hogy nem úgy csinálod, de közben látom, hogy nem úgy csinálod, és ez engem igazán bosszant – csak nem mondom.
Az elfogadás harmadik megközelítése, amikor azt mondod – tipikus példa erre az- „elfogadom a testem”, de közben elrontja (hagyod elrontani) a hangulatod, ahogy látod a nadrágodból kidudorodni az úszógumid vagy épp, hogy nem áll úgy a hajad, mint egy sztárnak. Sok példát találhatunk erre, főleg a nők, de ez nem elfogadás!
„Elfogadom…” Mit jelenthet akkor az elfogadás? Nagyon egyszerű példával szemléltetem és a nyár éppen egy remek gyakorló alany. E sorok írása idejében a nyár kellős közepén vagyunk, amikor is már itt, Bécsben is több, mint két hete kánikulai meleg van. Este is – egy jól eső fellélgezett hűvös szellő nélkül. Szinte egy helyben fekve is kiveri a víz az embert. Ti hogyan reagáltok a kánikula okozta mellékhatásokra? Az izzadásra, a tömegközlekedésen áramló szagokra, a megégett vállaidra, a napjában többszöri fürdésre vagy épp a sűrűbb ruhacserére, stb.?
Reagálás nélkül el tudod fogadni? Az elfogadás reagálás nélküliséget jelent, és a reagálás nélküliség mentális értelemben is érvényes! Ha izzadtsz, engedd meg, ha büdös vagy, engedd meg magadnak, ha fáradtabb vagy a nagy melegtől, engedd meg magadnak, hogy többet vagy tudatosabban pihenj. Hangold újra a szokásaid vagy a szemléleted, és legközelebb, amikor hasonló szituációban leszel, már fel sem tűnik, hogy el kéne fogadni, mert fel sem fogod bosszantani rajta magad. És ez csak tudatossággal és sok sok gyakorlással valósul meg.
Az elfogadás gyakorlására kiváló a jóga gyakorlása, és a kánukulai helyzetnél sokkal komolyabb témára készít elő, azaz önmagunk elfogadására. Valljuk be, ez egy örök téma, hisz folyamatos változásban vagyunk. Önmagunk teljes elfogadása az elvárások elengedésével születik meg. Az elvárás egyfajta követelés, amellyel azt az üzenetet küldöd magad vagy a másik felé, hogy „ha nem teszed meg, amit akarok” vagy „ha nem vagy olyan, amilyennek látni akarlak” akkor nem szeretlek. Az elvárás határozott követelés, és ha ezt nem kapjuk meg a környezetünkből vagy saját magunktól, akkor csalódottság és hangulatingadozás lesz úrrá rajtunk.
„Ne várj semmit, és akkor a legkisebb dolog is nagynak tűnhet. Ha viszont sokat vársz, akkor a legnagyobb dolog is csekélységnek fog tűnni.” – Samuel Hazo
„Nincsenek elvárásaim” – oly sokszor halljuk vagy mondjuk. Mégis mi az értékmérője? A stressz. Ha a legkisebb stressz, feszültség is érezhető benned egy helyzetben, akkor bizony ott a háttérben elvárások vannak. Minél több elvárás van az emberben, annál stresszesebb lesz. Figyeld csak meg egy kis időre az embereket, saját reagálásod nélkül.
Az elvárások valójában a rejtett hiányosságainkat takarják. Az elvárás mindig abból fakad, hogy az emberben van egy űr, amit önmaga vagy a környezetében előkkel nem tud betölteni. „Az elvárások hátterében hiányérzet, félelem és bizalmatlanság húzódik meg, s ha nem teljesülnek, feszültséget okoznak, elégedettlenséget szülnek. Az elvárásmentesség alapja ezzel szemben a bőségtudat, a bizalom, a nyitottság és a pozitív várakozás.”*
Az elfogadás egyik pozitív következménye a LELKI BÉKE. Az elfogadással megajándékozom magam vagy a környezetemben élőket azzal, hogy azt üzenem felé, hogy jó vagy számomra úgy, ahogy vagy. „Maga az elfogadás teremti meg tehát azt a légkört, amely lehetővé teszi a változást és a fejlődést. Valamit elfogadni nem azt jelenti feltétlenül, hogy az adott dolog onnantól kezdve tetszeni fog, vagy hogy helyeseljük. Első lépésben azt jelenti, hogy nem küzdünk ellene. Idáig küzdöttünk, megfeszültünk, harcoltunk, de ha megszületik bennünk az elfogadás, akkor lemondunk a küzdésről, többé nem pazarolun energiát arra, hogy harcoljunk ellene.”
„A változás paradoxonja éppen arról szól, hogy aminek ellenállok, az makacsul próbál fennmaradni, ezzel szemben, amit elfogadok, az képes elindulni a változás útján. Az elfogadás a változás előfeltétele! Az elfogadás mindenképpen hozzájárul az ember belső fejlődéséhez, hiszen toleránsabbá és szeretetteljesebbé tesz”
Gyakorold az elfogadást a hétköznapi helyzetekben! Mondogasd magadban és fejezd be tetszésed szerint, „elfogadom….”
Hari-om, tat sat,
FreshUp Ági
A cikk megírásában gondolatébresztő forrásom: Lélektől-lélekig Váradi Tibortól